KEZDŐLAPESEMÉNYEKE-MAGAZINCIKKEKPARTNEREINKKAPCSOLAT
Kína-Európai Unió: süss fel Nap!

Megegyezett Kína és az Európai Unió abban, hogy az ázsiai ország „önmérsékletet tart” a tisztaenergiát termelô napelemek export árának megállapításakor. A dömpinggel vádolt távol-keleti ország a világ napelem-gyártásának 85 százalékát tudja magáénak. Kiss Ernô, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség (MNNSZ) elnöke segít tájékozódni az iparág hazai és nemzetközi viszonylatában.

A hazai gyártók és kivitelezôk többségét tömörítô szervezet elnöke egyértelmûen fogalmaz, amikor Kína szerepérôl kérdezem: „El kell fogadni, hogy Kína a napelem-gyártás központja. Ott termelik a waferek (a modulok egységeiszerk.) gyártásához szükséges kémiai alapanyagokat, mint például a szilíciumot, a poliszilíciumot és a szilángázt. Arrafelé olcsó a munkaerô és adottak összességében a feltételek ahhoz, hogy kisebb ráfordítással tömegtermelés valósuljon meg”.

Sokáig kereskedelmi háború látszott kialakulni, miután a befolyásos német gyártó, a Solarworld még 2012-ben kvázi fellázadt a szerinte az európai piacokra dömpingáron érkezô gyártmányok ellen. A társaság védôvám kivetését sürgette a Kínából érkezô modulokra, mely érvénybe is lépett: júniusban 11,8%, augusztustól visszamenôlegesen 47,6% sújtotta a szállítmányokat. A cég a szankciót egy felmérésre alapozta, mely szerint az EU tagországaiban rohamosan szûnnek meg az iparági munkahelyek. Kiss Ernô szerint a képlet nem ilyen egyszerû: „egy független piackutató intézet tanulmánya arra mutatott , hogy 1 Megawatt (MW) teljesítménynek megfelelô napelem elôállítása 60 munkahelyet biztosít. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ennek a 60 munkahelynek a többsége nem a modulgyártásból, mintsem a kapcsolódó munkakörökbôl (pl. tervezés, kiegészítô alkatrészek gyártása, beszállítás, kivitelezés és karbantartás) adódik, így Kínát felelôssé tenni nem szabad”fogalmaz a hazai képviselet feje. Kiss Ernô kiemeli: az olcsó kínai napelemek összességében segítik az alternatív energia elterjedését világszerte, hiszen általuk a nemzeti piacokon is alacsonyabb áron értékesíthetôk, kvázi kelendôbbek, versenyképesebbek lesznek.

Az MNNSZ az elsôk között csatlakozott a Solar World ellenpólusaként létrejött AFASE szövetséghez, amely a brit és olasz szolárszövetséget és tagjait fogta össze. A kérdés az, hogy mi az oka annak, hogy a németek gyakorlatilag elszigetelôdtek ebben a vitában? Miért nem érinti rosszul az európai gyártókat a kínai riválisok termelékenysége? A választ a mélyben, a már említett szilícium elôállításában kell keresni, legalábbis az tetszik a kiindulópontnak. A földkéreg oxigént követô második leggyakoribb kémiai eleme kulcskérdés, hiszen abból készülnek az úgynevezett ignotok, majd waferek. Mivel Európában nem bányásznak szilíciumot, így a „vén kontinens” napelem-gyártói kénytelenek importálni a már kontaktált wafereket, melyeket aztán laminálnak a napelemek felületeként szolgáló üvegekre, ezután pedig saját márkaként (OEM) eladják azokat. A forgalmazók már készen vásárolják, majd értékesítik. Az érdekek gyakorlatilag mindkét esetben egyeznek: minél olcsóbban beszerezni a terméket, majd haszonnal, de még megfizethetô áron továbbadni a megújulókat mind inkább elôtérbe helyezô piacokon. A csökkenô árak vonzóbbá teszik a beruházást, hiszen a nap ingyen süt, az eszközökre pedig 25 éves garanciát adnak, azt pedig több ízben is kiszámolták már, hogy az invesztáció bôségesen megtérül. Ami a büntetôvámot sürgetô német Solarworldot illeti: az MNNSZ elnöke a gyártó hivatalos üzleti jelentésének nyomán elmondja, hogy a vállalkozásnak súlyos veszteségeket kellett elkönyvelnie az elmúlt esztendôben. Így már talán érthetô a büntetôvám késztermékre erôltetésének törekvése…

Visszatérve az eredeti konfliktusra: azt végül úgy sikerült feloldani, hogy az EU-Komisszió megegyezett Pekinggel az import kínai modulok minimum áraiban, ezt pedig a kínai napelemgyártók közel kétharmada elfogadta. A fennmaradt egyharmadot augusztustól 47,6 százalékos büntetôvámmal sújtják. Az európai napelem-gyártók továbbra is vitatottnak tartják ezt a témát. Több cég intenzív és összeesküdt lobbi munkával hajtotta elôre a büntetôvámok elérését, sokan ugyanakkor kategorikusan elutasították azt.

Ami a magyarországi helyzetképet illeti: hazánkban – noha töretlen a napelemes energiatermelés részarányának növekedése, – még mindig csupán heted akkora a kapacitás, mint a szomszédos Szlovákiában (286 MW a 2011-as év eleji adatok alapján). A lassabb növekedés az interjúpartner szerint annak tudható be, hogy roppant kevés napelempark létesül, ennek elsôdleges oka pedig a szegényes állami támogatási rendszer – „Egy szolár erômû beruházási költsége nem magasabb, mint egy atomerômû bôvítése, általa tiszta energia termelhetô, szemben a környezetszennyezô megoldással, mégsem finanszírozzák megfelelôen – mondja a szövetség elöljárója.

A csernobili atomkatasztrófa után kezdett elôtérbe kerülni az alternatív energiaforrások kiaknázása. Sokan úgy hitték, ilyen mérvû környezeti tragédia nem következhet be többször, ám a 2011. márciusi fukusimai csapás – noha a földrengés okolható érte elsôdlegesen – rámutatott arra, hogy a nukleáris energia veszélyes üzem. Ez egy újabb racionális érvnek tetszik a napenergia mellett. Németország a világ és jelen esetben Magyarország számára útmutatást jelenthet: a villamosenergia-termelést 40%-ban megújulókból fedezô, ebbôl a szempontból éllovas ország sorra szünteti meg a régi gyárakat és áll rá a tiszta termelésre. Kicsit odébb megvalósulni látszik az ún. háztartási kiserômûvek tömeges elterjedése: arrafelé azok a családok, amelyek megtehetik, napelemekkel borítják be tetôiket, és nem ritkán többletenergiát képesek termelni (azaz nem csupán csökkentik a villamosenergia-számláikat, hanem eladnak az államnak). Magyarországon egyelôre az is kuriózumnak számít, ha egy háztartás jelentôs mértékben csökkentheti áramszámláját.

A németek esetében nem tûnik vállalhatatlannak az a feladat, hogy 2020-tól ne építsenek primer energiaigényû (hagyományos energiaforrásokat hasznosító) lakóházakat, mint ahogyan az Uniós direktíva ezt elôirányozza. Az sem elképzelhetetlen, hogy sikerül megvalósítani azt, hogy 2050-ig dekarbonizálják, azaz fosszilis tüzelôanyagoktól mentessé tegyék energiafogyasztásukat. Eközben Magyarországon elôreláthatóan 2025-re épül meg a Paksi Atomerômû új blokkja, mely a tervek szerint az azt követô 50 évre meghatározza hazánk energiatermelését.

Németország akkorra már egy másik Naprendszerben járhat…

Smulovics Tamás

PARTNEREINK
bannerbanner
EUROXTRADE A FACEBOOKON